A 773 ezer ha beerdősítése során elméletileg 50 év alatt maximum mintegy 50 millió tonna szén köthető le. (Szendrődi és tsai (1999a-b) megvizsgálták, hogy mi történne, ha nem végeznénk erdőtelepítést: ekkor 40 év alatt csak mintegy 796 ezer t-val nőne a jelenlegi erdők föld feletti biomasszájának széntartalma. ) 4. A megköthető szén mennyisége (millió tC) különböző erdősítési szcenáriók esetén Magyarországon. A szcenáriók mindegyike vagy gyorsan növő, vagy természetközeli (őshonos fafajokra alapozott) fafajokkal történhet. Az egyes szcenáriókra kapott eredményeket két viszonyítási alapszcenárióhoz viszonyítjuk: a terület erdősítésének elmaradása esetén a terület "mezőgazdasági terület maradna", ill. "spontán beerdősülne". Mindegyik szcenáriónál a megkötött összes szénben a földfeletti biomassza széntartalmán kívül benne van a föld alatti biomassza, a talaj, valamint a fatermékek faanyagának széntartalma is. Szcenárió Erdősítés nélkül a terület mezőgazdasági terület maradna Erdősítés nélkül a terület spontán beerdősülne gyorsan-növő természet-közeli fafajokkal történik az erdősítés I 50.
Tűz A tűzkár szerepe az erdőterületek csökkenésében egy kimutatott pozitív visszacsatolás: ha az erdő egyszer leégett, vagy másként megzavarták illetve károsították, gyúlékonyabbá válik és így nagyobb valószínűséggel ég le újra (Laurance 2005). Makarieva és Gorshkov elmélete hozzáadja a szárazságot ehhez a körforgáshoz. A tűz károsítja az erdő azon tulajdonságát, mely az erdőt nedvessé és ezáltal kevésbé gyúlékonnyá teszi – ugyanez a tulajdonság vezérli Makarieva és Gorshkov atmoszférikus pumpáját. A tűz csökkenti a levélállományt és a gyökérzet sűrűségét, melyek felelősek a víz felpumpálásáért a lombkoronába, így csökken a vegetáció képessége a nedvesség megtartására. A csökkent párolgás a csapadék csökkenésén keresztül növekvő aszályokhoz vezet, tűzveszélyessé teszi az erdőt, növeli a tűz kockázatát – ezáltal hozzájárul a további nem kívánt pozitív visszacsatoláshoz a degradációs ciklusban. Vegetáció visszacsatolások kérdéseket vet fel a tájkép ökológia szerepét illetően. Példaként, a legversenyképesebb levél phenológiai magatartás éghajlatfüggő.
Ugyancsak nem magasak a költségek, ha a szénkibocsátás csökkentése érdekében végzett beruházások költségeivel hasonlítjuk őket össze, vagy ha figyelembe vesszük azokat a becsléseket, amelyek a szénkibocsátás akadályozása érdekében bevezetésre javasolt, néhány százalékos szénkibocsátás-csökkentés eléréséhez szükséges szénadókra (akár 25 $/tC02, Nordhaus, 2013) vonatkoznak. Ugyanakkor az emisszió-kereskedelemben 1 t lekötött CO2-ért akár 20 €-t is kaphatunk, legalábbis hosszabb távon (ez az érték 5 és 36 € között mozgott az elmúlt évtizedben, hasonlóan a tőzsdei részvényeknél megszokott nagy változatosság mellett; Nordhaus, 2013). Összefoglalva megállapítható tehát, hogy az erdősítéssel bár jelentős mennyiségű szén köthető le; a szénlekötés sebessége intenzív erdősítés mellett is lassú az első jó néhány évben; az erdősítések szénlekötése egy idő után egy egyensúlyi érték körül stabilizálódik, hacsak nem folytatjuk az erdőtelepítést; a erdősítések olcsók, költséghatékonyak; végül az erdősítéseknek a szén lekötésén kívül számos egyéb előnyük és hasznuk van.
Ficzere Mónika, kerületvezető erdész, Egererdő Zrt. A természetesen megújuló erdő mindig csodálattal tölt el. A csemeték és fiatal fák életteli burjánzása kiélezett versenyt takar, s gyakran mi, erdészek választjuk ki, melyik faj és egyed kerüljön előnybe ebben a versengésben. Izgalmas és felemelő érzés, hogy remélhetően jó döntéseink hosszú évtizedek erdőképét, ökológiai értékeit határozzák meg. A természetes erdőújulatban pedig mindig ott látom a harminc, hatvan vagy száz esztendővel későbbi erdő változatos ökoszisztémáját. Tóth Kristóf, erdészetvezető, Pilisi Parkerdő Zrt. A holtfák nagyon is az életről szólnak, mert az erdő természetessége szempontjából különösen fontos a vastag, odvasodó, korhadó faanyag jelenléte fekvő és álló formában is. A folyamatos erdőborítással kezelt erdőkben a holtfa mennyisége lassan, de fokozatosan emelkedik, ezzel több lehetőséget nyújt bizonyos fajok megtelepedésére, így a faji diverzitás bővül. Az örökerdőben a holtfa mennyisége általában jóval magasabb a szokásosnál.
Őrzés és védelem: van mit! Ahogyan azt korábban említettük (8. ábra), az erdőkben az idők során jelentős mennyiségű szén halmozódott fel. Ez a szén mindaddig kötött formában tárolódik, amíg valamilyen katasztrófa el nem pusztítja a növényzetet. Amennyiben az erdő egészét vagy annak elemeit elpusztítjuk, hirtelen felszabadul a lekötött szén, a további lekötés pedig lehetetlenné válik. Ezt többféle módszerrel kerülhetjük el. Ezt a módszert elsősorban azokban a korábban felsorolt országokban kellene alkalmazni, ahol jelentős mértékű erdőpusztulás történik: az Amazonas-medencében, Dél-Amerika más helyein, Afrika, Ázsia és Óceánia fejlődő térségeiben, valamint Oroszországban és Kanadában. Nagyon tág határok között mozognak az eddigi tapasztalatok arra nézve, hogy mennyi szén emisszióját lehet elkerülni erdők letermelésének megakadályozásával (4-252 tC/ha, IPCC 2000). Emellett egy erdő megvédése a kipusztítástól nem feltétlenül teremti meg a feltételét annak, hogy csökkenjen a szén-emisszió.
Az Unió ösztönzi továbbá a zöld közbeszerzéseket is (COM(2008) 0400), amelyek javíthatják a fenntartható módon előállított fa iránti keresletet. Megjegyzendő továbbá, hogy az európai ökocímkét parkettáknak, bútoroknak és papíroknak is odaítélték. Ezenkívül a erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére vonatkozó cselekvési terv (FLEGT) a fakitermelő országokkal kötött önkéntes partnerségi megállapodásokat irányoz elő, továbbá rendeletet született és 2013 márciusában hatályba is lépett (a 995/2010/EU rendelet), amely megtiltja az illegálisan kitermelt fa forgalmazását. Az Unió számos, az erdőket érintő nemzetközi tevékenységben vesz részt (különösen az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményében). Összeurópai szinten az erdészeti politika területén továbbra is a Forest Europe a fő kezdeményezés. Ennek keretein belül jelenleg is folynak a tárgyalások egy, az erdők fenntartható kezelésére és használatára vonatkozó, jogilag kötelező erejű megállapodásról.
Emellett az Unió környezetvédelmi politikájának keretében létrejött Natura 2000 természetvédelmi hálózatba mintegy 37, 5 millió hektárnyi erdő (azaz az európai erdők 23%-a) tartozik, a hálózatba tartozó területek 30%-át képviselve. Az erdők észszerű használata az Európai Unió 2014–2020 közötti időre szóló, új környezetvédelmi és éghajlat-politikai programjának (LIFE) egyik tematikus prioritása (1293/2013/EU rendelet). Előbb az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiája (COM(2011) 0244) irányozott elő a közerdőkre vonatkozóan 2020-ig megvalósítandó fenntartható erdőgazdálkodási terveket, majd a 2030-ig teljesítendő uniós biodiverzitási stratégiáról szóló bizottsági közlemény (COM(2020) 380) úgy rendelkezett, hogy bővíteni kell különösen a védett területeket (az EU összes szárazföldi és tengeri területének 30%-ának védett, 10%-ának pedig szigorúan védett területnek kell lennie), ehhez pedig ki kell terjeszteni az európai erdők védelmét és 3 milliárd fát kell ültetni. Az EFFIS európai erdőtűz-információs rendszer az erdőtüzekre összpontosítja figyelmét.