Azt mondta: kerüld el a balhét, de ha nem megy, akkor fuss. Ebben a kilencéves korom óta űzött röplabda sokat segített. És volt is rá szükségem például akkor, amikor 16 évesen fényes nappal a buszmegállóban hárman elém álltak, majd egy kést az oldalamhoz nyomva pénzt kértek. Toronyai barátommal gyorsan tele lett a gatya, és az volt a szerencsénk, hogy éppen beindítottak egy buszt. Amíg a trió erre figyelt, mi elinaltunk. Kergettek punkok is: Szlovákiából jöttünk haza 40 üveg sörrel, amikor el akarták venni tőlünk. Jó kis kassai szlovák sör volt, naná, hogy féltettük, kellett az esti bulira. Ekkor is futottunk, kezünkben az italokkal... Új vezetők a BMW Magyarországnál | Autoszektor. – mesélt Berkes. A korábbi röplabdás 22 évesen került Szegedre, addig – ahogy a szlengben hívják, kazincbarcelonai – panelben élt. Berkes Zoltán élete. Márka üdítők. Fotó: DM – Ahogy kész voltam a tanulással, rögtön mentem le játszani. A lakótelep építési terület is volt, így homokdombok, földkupacok, gazos részek váltogatták egymást, amelyeken dzsungelharcosokat imitáltunk.
2022. szeptember 23., péntek, 09:22A Nikisch-bérlet szerdai nyitókoncertje igazán ünnepi alkalom volt, ezen az estén köszöntötték a Győri Filharmonikus Zenekar muzsikusai a közönséggel együtt Berkes Kálmán művészeti vezetőt 70. születésnapja alkalmából. A karmestert a város Ezüst Emlékérmével tüntette ki dr. Dézsi Csaba András polgármester. Berkes Kálmán születésének napja igaz május 8-án volt, a tervezett tavaszi ünneplést akkor el kellett halasztani. A társulat azonban keresve sem találhatott volna jobb időpontot szeptember 21-nél, hiszen ezzel a hangversennyel nemcsak, hogy útjára indult az idei évad, de ezen a napon ünnepelte születésnapját Rajna Martin vezető karmester is. Berkes Zoltán | CSEPPEK.hu. Vastaps fogadta a páratlan páros nyitányát, amikor az ismert műsorvezető és zenetörténész, Juhász Előd színpadra szólította régi barátját. "Veled és Ránki Dezsővel is több mint 50 éve ismerjük egymást, ugyanannyi éve, mint Kocsis Zoltánnal lett volna, ha megéri – idézte meg a múltat Berkes Kálmán. – Zoli nagyon csúnyán kitolt velem, hogy ilyen hamar elment, pedig nagyon igyekeztem, mert nála 2014-ben kezdődtek a szívproblémák, nekem pedig egy évvel később, egy héten belül három infarktusom is volt.
Berkes Balázs nagybőgőst aligha kell bemutatni a jazz kedvelőinek. Klasszikus zenei tanulmányokat folytatott, de a kezdetektől különböző jazz formációkban játszott, számos lemezen közreműködött, emellett a hazai jazzoktatás egyik alapító tanára. Szerteágazó pályájáról, a jazz sajátosságairól, a művészet emberi és láthatón túli dimenzióiról beszélgettünk. A korábban készült beszélgetést a Nemzetközi Jazznap alkalmából ezúttal teljes terjedelmében és néhány aktuális kérdéssel kiegészítve adjuk közre. Berkes Balázs játszik a Deseő Csaba 80. koncerten 2019-ben. Új vezetők a BMW Magyarországnál. (Fotó: Mernyó Ferenc)Mindig is zenei pályára készültél? Apám, Berkes Kálmán hivatásos zenész volt, klarinéton játszott és emellett tanított is, az általa írt Klarinétiskola a mai napig használatban van az oktatásban. Ő egy fanatikus muzsikus volt, olyannyira, hogy a II. világháború után még a romokon kellett átbukdácsolni, de ő már szervezte a koncerteket, a házi muzsikát. Örömzenéket tulajdonképpen, mert ezek a kamarazenészek, apám és társai istenigazából csak a zene kedvéért muzsikáltak.
A Magyar Rádió stúdiója, 1963: Tomsits Rudolf, Jávori Vilmos, Vukán György, Berkes Balázs. (Fortepan)Mit szerettél meg a bőgőben? Nem a bőgőt szerettem meg, hanem azt, amit lehet vele csinálni: a mindenkori zenei folyamatnak a fundamentumát biztosítani. Mindig is szerettem kísérni: basszusokkal, fül után kíséretet hozzáénekelni akár egy kis tábortűzi dalhoz is. Szokták mondani, hogy az igazi basszisták nem fölülről, a dallam felől hallják a zenét, hanem alulról. Persze ez csak féligazság, mert dallam nélkül meg mit kísérnénk. Pedig ez a feladatunk, hogy a szólista böcsülettel meg legyen orrba-szájba kísérve, ezt el is várják az embertől. De persze a bőgővel is lehet szólózni, és a jazzben minden hangszeres jogot kap arra, hogy saját magát szólóban kifejezze, de én mégis azt tartom a legfontosabbnak, hogy a bőgő az alapfunkcióját be tudja tölteni. Nemcsak a hangszer, hanem a hangszerrel az ember is: legyen egy biztos alap és azon belül keressen érdekességeket, amitől nem olyan az egyik kíséret, mint a másik.
A fiúk mindenkit elvisznek még egy utolsó körre. Ezután már csak az új lemez, és a fergeteges búcsúkoncertről készült DVD őrzi a hajdani nagy rapülések emlékét. 10 honfitársunkból 8 tutira tud Rapülők – dalszöveget idézni. Ezek a dalok annyira környezetbarátok, hogy érdemes őket újrahasznosítani? Riszájkling (angolul úgy írják: recycling, de szerintünk ennek semmi értelme? )Az újrahasznosítás során egy világszínvonalú show és egy különleges CD szü nosztalgiakoncertről és nem? besztofválogatásról? van szó, hanem a kor kihívásainak megfelelő produkcióról. A Rapülők saját magukat dolgozzák fel, eljátszanak zenéikkel, szövegeikkel és azzal a gondolattal, hogy mi lenne ha most? Miért pont most?? Berkes Gábor:? Vettem egy új zongorát és szeretném használni a színpadon.? Geszti Péter:? Azért, mert az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok.? Szentmihályi Gábor:? Azért, mert utálok szánkózni és januárban mi mást csinálhat az ért, mert még egyszer szeretnék egy komoly(talan) dolgot csinálni az éért, mert most találkozott újra hármunk élete.?
Bízom benne, hogy mindenkit, arra ösztönöz majd, hogy erőt gyűjtsön és folytassa a küzdelmet" – mondta Olivér. Szombaton, azaz október 16-án pedig élőben is hallható lesz az újdonság, hiszen Berkes Olivér Budapest egyik legnagyobb, belvárosi szórakozóhelyén, az Instantban ad klubkoncertet dinamikus zenekarának kíséretével, sztárvendégeként pedig a BSW fokozza majd az este hangulatát! Addig nézzétek meg "Az igazi életem"-hez készült, megindító kisfilmet ITT! A koncert link pedig itt elérhető. Jegyek.
Sokan mondták, hogy "ugyan, ezt csak a bévül állók veszik észre", de az én elvárásom magammal mindig is magasan volt. Már öregember voltam, és még mindig, ha egy bakit csináltam, akkor három napig nem aludtam, vagy fölébredtem éjszakánként. Most a 84. évemben vagyok, de nem a korom miatt, hanem a kezem miatt kell abbahagynom. Pedig azóta még egyszer operálták, egy ismerős orvos tett egy kísérletet, hogy az inakat megvagdosva hátha jobb lesz, és először úgy nézett, hogy hű, de jó lesz, de aztán sajnos nem, visszaá már nem tudnak rábeszélni a zenélésre? Hát, még lehet, hogy olyat el tudnék vállalni, mint amit itt a Mezzo Musicban csináltunk hétfő esténként, duóban egy zongoristával, vagy házi muzsikálásra még hajlamos vagyok. Én azért már zenéltem eleget, de a fiatal kollégákat sajnálom, mert van, aki most oda jutott, hogy abbahagyta teljesen, és most valami egész mást csinál, amivel jobban is keres, de félő, hogy akármilyen tehetséges, már esetleg nem tud visszatérni. Én meg most azzal töltöm az időmet, hogy a korábbi felvételeimet próbálom összeszedni, a fényképeket, videókat rendezgetem.