Mestermunka, valaki egy ilyet mond. Óh! Erről 50 éve tudunk. (34:55)Tehát az első, hogy van valami hiedelem a szándékos vakság világában, amit vagy az egyes ember, vagy kettő, vagy a csoport, vagy a közösség elfogad. Ugye, csak visszatérnék a történethez, Alice Stewart. "Minden szabad mértékkel, mert mértékkel nem árt. " 1 hónap anya nélkül, az tudjátok, hogy egy pici babának az örökkévalóság. Azt tudjátok, hogy egy pici baba számára nem létezik az a fajta idő fölfogás, mint egy felnőtt ember számára. Az körülbelül az iskolaérettséggel alakul ki. Egy kicsi baba nem tudja azt gondolni… hogy "Semmi baj nincs, anya depressziós. És hogy jön, és nagyon szeret. Vasárnapi beszédek – 2021-2022 - Pálferi.hu. " Ezt egy pici baba nem tudja mondani magának. (36:05)Ne hagyjátok magára a síró gyereket! Ezért ha egy pici babát elhanyagolunk, mondjuk – mondok még egy hiedelmet. Komolyan, néha megmosolyogtok ezért, de nem egyszer járok vidéken, tartok előadást, ezt el szoktam mondani két mondatban, hátha számít. Újból és újból tartósan a síró gyereket ne hagyjátok úgy!
61-62 évesen halt meg, egyébként Montecarloban teniszezés közben, és ez volt az életének egy sajátos filozófiája, hogy "Éljek úgy, hogy legyen valami általam, ami nélkülem nem lett volna. " Hogy valami több. Ebben van némi grandiozitás. Azok, akik úgy nekiállnak tolni, azokban szokott lenni grandiozitás. Tehát a grandiozitás "Ahh! " Hogy úgy… "Ahh! ", az teljesen oké. (46:50)Mi a probléma? Hát például hogyha valaki akkor is a grandiozitással védi meg magát, amikor például alkalmazkodnia kellene szabadon. És az, hogy "Nekem te ne magyarázzál! Ne magyarázz! Tudod, ki vagyok én? Lópici Gáspár. " (47:15)Például, akik nagyon ragaszkodnak a hivatali tekintélyükhöz, ők grandiozitás által védik meg magukat. Akiknek a gyerek azt mondja "Tanár úr…! Nem, ott nem jön ki. – Miért nem jön ki, kis mocsok?! Mi nem jön ki? " Megnézi, tényleg nem jön ki, mert rosszul csinálta meg. Biztos van ilyen élményetek, nem? Hát biztos, tizennemt'om hány év alatt csak volt egy ilyen matektanárotok. Mt 22,1-10 - Évközi 28. vasárnap – Pál Feri előadása (2020.10.11.). "Mi nem jön ki? "
Ezért jelenik meg egy… akár halálfélelem, egy identitás vesztés. Akkor azt se tudom, ki marad. Hogy egyáltalán van ez a szék? Van ez…? Nem könnyű onnan (1) átülni ide (7). Néha nagyon jó itt lenni, és egy kicsit kifújom magam, és azt mondom "Jaj, de jó! Világosan látom. Jaj de jó, tényleg így van. Hú, húú, ez az előző két kedd ez jó, jó, ezt most értem. Csak mi van ez után? Ú, most mi van ez után? Hú, nem, nem, hát szóval ezután… Én ezzel sem tudok mit kezdeni, hiába, jó volt az a két kedd, de hát…" (61:30)Tudjátok, itt egy nagyon sajátos élményünk lesz, valamiféle énazonosság. De ez egy sérült énrész, és sérült énazonosságom lesz, nem önazonosságom. Oké ez. Hol tartok? Ja, igen. Itt vagyok, önbántalmazó, de már annyit bántottam magam, nem esik jól. És innen, amikor egy kapcsolatba kerülök, akkor természetesen nem a szabad részembe megyek, hanem az alkalmazkodóba. Akkor az önbántalmazó gyerek összefog az alkalmazkodó gyerekkel, és megbeszélik, hogy "Na, hogyha talán hosszan tűrök, akkor talán megváltozik. Szándékos vakság - Megkülönböztetések a sebzett gyermeki részeink tükrében. – Pál Feri előadása (2018.04.03.). "
Jönnek az érzések, hogy ú, gyerünk, a félelem. S akkor… önmagunkról alkotott kép, hogy "Nézzétek, nem csinálnám, ha nem kellene, nem csinálnám. Hát ismertek. Na, cimbik vagyunk, nem? Én nem vagyok olyan, hogy bárkit. Hát most muszáj, egyszerűen… Nekem is fáj, de ez most így van. Úgyhogy, stty! " (71:50)Erre azt mondta valaki, egy olyan világban élünk, ahol embereket áldozunk föl számokért ahelyett, hogy számokat áldoznánk föl emberekért. Miközben mi mindannyian pontosan tudjuk, hogy egy olyan világban szeretnénk élni, ahol a számokat áldozzák föl az emberekért. És miközben mi mindannyian ide állnánk, vagy ide ülnénk, és azt mondanánk, egy ilyen világban szeretnénk élni, ahol a számokat áldozzák föl az emberekért. (72:30)5. Az igazság ismerete a változáshoz nem elég. Jön az ötödik, ahh! Gyerünk, ezt most csak ide pöttyintem. Pál feri hu hanganyagok . De nem, de nem t'om, hogy lesz a vége, most… elárulom nektek a zavaromat, nem tudom, hogy lesz a vége. Hogy… mert az ötödik pont így szól, hogy miután az adatok, a számok és a tények általában, de a vaksággal kapcsolatban mindig nyilvánosak és ismerhetők, ezért az igazság ismerete a változáshoz nem elég.
(22:20)Biztonságos kötődésCsak úgy (Egészségedre! ), hogy úgy egy-egy példát úgy szívesen mondanék, hogy számok. Ti tudjátok, hogy – ez egy klasszikus, de ezt egyszerűen muszáj tudni – tudjátok-e, hogy Magyarországon a felnőtt lakosságnak hány százaléka tud biztonságosan kötődni? Van, aki tudja, nagyon örülök neki. Tudjátok, mi a biztonságos kötődés? Ugye a biztonságos kötődés az, hogyha három órát váratsz engem, én otthon vagyok, 11, és mondtad, hogy 8-ra jössz, de 11-kor se vagy otthon, te vagy a férjem, és én várlak téged, 3 óra. Akkor ez alatt a 3 óra alatt nem jutok el 1, oda, hogy te egy gazember vagy, és anyámnak tényleg igaza volt, ráadásul ezt sosem gondoltam volna. Pál feri hu hanganyagok si. Tehát sem ez nem történik meg, sem az, hogy már nézegetem az altatós fiolákat, hogy tulajdonképpen életem tragédiájának a terhét hogy tudnám megkönnyíteni, remegő kézzel, mert hogy úgy tűnik, hogy egy senki vagyok, egy nulla, hogy találtál nálam jobbat, amit egyébként mindig is féltem és rettegtem, hogy így lesz, mert nyilvánvalóan hogy én nem vagyok elég jó, és te sokkal-sokkal jobbakat is érdemelnél, mint engem, mert hiszen tényleg se szép nem vagyok, se okos, se aranyos, még csak kedves se nagyon.